A Kanizsai Birkózó Sportegyesület 2002-ben alakult újra Szatmári Zsolt vezetőedző és Dr. Kalmár István vezetésével. Az egyesület idén ünnepli 8 éves jubileumát.
Jelenleg több mint 50 igazolt versenyzővel rendelkezik az egyesület beleértve a felnőtt korcsoportot is.
A Kanizsai Birkózás története
A birkózás, mint alapsportág, a legsikeresebb tradícionális magyar küzdősport, különösen az újkori olimpiai játékok tekintetében.
E napjainkban is népszerű, eredményes, test- és jellemformáló sportág, az ország legrégebbi sportegyesületének a Nagykanizsai Torna Egyletnek szakosztályaként, az 1900-as évek elején honosodott meg Nagykanizsán.
Barbarits Lajos, 1929-ben kiadott magyar városok monográfiája, Nagykanizsa című könyvében a következő sorokat olvashatjuk: „Sok dicsőséget hoznak a Torna Egyletre a birkózók is. E gyönyörű sportágnak már a múlt század végső évtizedeiben is mutatkoztak nyomai. A háború előtt már, szorgalmasan gyúrják egymást a polgári iskola tornatermében, valójában ez a sportág is a Torna Egylet virágkorában (1920-24.) születik meg és szökik sudárba. Bogenrieder Frigyes és Kollarits Géza, az egykoron országos hírű birkózók teremtik meg és csakhamar olyan gárda van körülöttük, hogy 1920 nyarán már országos verseny rendezésére is mernek vállalkozni”.
A Zalai Közlöny 1925. január 6-i száma arról számol be, hogy, az NTE, országos birkózó-versenyt rendez Nagykanizsán, mely versenyre a Magyar Birkózó Szövetség 8-10 országos nevű birkózót, felerészben olimpikonokat küld városunkba.
Egy ilyen léptékű, olimpikonok részvételével megrendezett országos verseny megrendezése, azt feltételezi, hogy Nagykanizsán már ebben az időben, kiemelkedő műhelymunka és eredményes szakosztály működött.
Dr. Mező Ferenc, az 1928. évi amszterdami olimpiász szellemi világbajnoka, így ír a kanizsai birkózók eredményességéről:
„a fővárosi és Kaposvár birkózói mellett a mieink is szóhoz jutnak és Lehoczki, majd Klinger aztán Budapest bajnoka, Faragó, egyszerre ismerté teszik a nagykanizsai birkózósportot.
Bogenrieder és Kollarits buzgalmából nálunk alakul meg az első birkózó-kerület és 1924-ig egyfolytában Nagykanizsa marad is a székhelye. A Torna Egylet munkásságát az Országos Birkózó Szövetség azzal hálálja meg, hogy az évi közgyűléseken szavazati jogát egyről háromra emeli fel. Olyan kitüntetés ez, amelyet egyletünkön kívül eddig csak egyetlen vidéki egylet tudott megérdemelni.”
Halász Károly, az egyik legismertebb szakember 1945 után szervezi újjá a birkózókat a NVTE keretein belül. Haszon, Sasvári, a Kincses testvérek, később, pedig Kordics Lőrincz edző tanítványai közül Kakucsi, a területi bajnok és Kovács István sorra aratták a tusgyőzelmeket.
A nemesdédi születésű Nyers László is a Nagykanizsai Lokomotív birkózó szakosztályában, Mózsi Lajos kezei alatt sajátította el a sportág alapjait, majd a Dunaújvárosi Kohász színeiben, 1968-ban bronzérmet nyert szabadfogásban a szkopjei Európa bajnokságon a nehézsúlyúak között és a Mexikói olimpián is ő képviselte országunkat.
Ladányi István 1978-ban vette át az edzői tisztet és az úttörők, az ifjúságiak, bevonásával kezdte meg tevékenységét.
Béli Attila és Kovács László országos korcsoportos bajnokságokon tűntek ki.
Az 1980-as évek közepén, nehezedett a MÁV NTE anyagi helyzete, ekkor a szakág életben tartására Lengyel József edző vállalkozott.
Utóda Erdős Márton országos szövetségi segítséggel igyekezett fenntartani a szakosztályt, ám mindhiába.
Később a Honvéd Thury sportegyesület karolta fel a birkózókat, de sajnos a 90-es évek közepén megszűnt a szakosztály.
A birkózás újjáélesztése volt a cél, amikor 2001-ben, a régi tagok bevonásával, megalakult a Kanizsai Birkózó Sportegyesületet, és 2005-től a Zsigmondy-Winkler DSE. is működtet birkózó szakosztály.
A két szakosztályban, Szatmári Zsolt volt válogatott birkózó irányításával közel hatvanan sportolnak, hat éves kortól az idősebb korosztályokig.
Az első komoly siker 2003-ban született az Egerben megrendezett szabadfogású diákolimpia országos döntőn, ahol meglepetésre Tóth Árpád, a + 85-kg-ban, aranyérmet nyert.
A következő években már egyre többet hallattak magukról birkózóink, számos területi, országos és nemzetközi versenyen szerepeltek eredményesen.
2005-ben a Zsigmondy versenyzőjeként Tóth Árpi serdülő országos diákolimpiát nyert, valamint Ceglédi Zsolt, Farkas András és Volykovics Máté nevéhez is érmek fűződtek a korosztályos országos bajnokságokon. Ezúttal kanizsai színekben a felnőtt szabadfogású országos bajnokságon a 60-kg-osok mezőnyében Szatmári Zsolt a bronzéremig jutott.
Az első toborzástól számított ötödik évben, a két szakosztály hat versenyzője, Tóth Árpád, Tern Krisztián, Czanik Márk, Steinhardt Márk, Farkas András és Krasznai Bence, mindkét fogásnemben összesen tíz érmet szerzett a korosztályos országos bajnokságokról és diákolimpia döntőkről.
Senior birkózóink közül Béli, Ladányi, Fata és Kalmár három veterán világbajnokságon is eredményesen képviselte városunkat.
Ismerté vált a kanizsai gárda nemzetközileg is, Németországból, Erdélyből, Szlovákiából, Ausztriából, Szerbiából, Horvátországból, rendre a legfényesebb medálokkal érkeztek haza.
Egyre magasabbra rakva a mércét, 2007-ben már nemzetkőzi verseny rendezésére is, vállalkoztak a kanizsaiak. A két szakosztály közösen, április 14-én, ifjúsági kötöttfogású válogató versenyt rendezett, mely verseny, válogató volt, az ifjúsági varsói Európa bajnokságra. A versenyen színvonalát nagyban emelte, hogy a legjobb hazai birkózókon kívül, a Francia válogatott, és Komárno (Szlovákia) birkózói is részt vettek.
Időközben, a lányok mezőnyében is feltűnt egy kanizsai tehetség. Egyed Zsanett az országos bajnokságon és a diákolimpia döntőin is ezüstérmet nyert.
Tóth mindkét fogásnemben, ezúttal ifjúságiak között az országos bajnokságokon és válogató versenyeken gyűjtögette az érmeket, míg Steinhardt az idősebbek között nyert ezüstérmet a serdülő OB-n.
Vasakarattal, és sok szervezéssel sikerült a kanizsaiaknak a 2007-es NB I.-s csapatbajnokságra csapatot kiáltani. Az Érden megrendezett csoportmérkőzéseken a későbbi győztes Eger csapatától és a kazincbarcikaiaktól vereséget szenvedtek, de kitartásukkal példát tudtak mutatni a feltörekvő fiataloknak, akik remélhetőleg eredményesebbek lesznek a csapatbajnokságokon.
A lelkes csapat tagjai: Szmik, Tornyos, Szatmári, Fata, Kalmár, Szabó, Lukács, Béli és Gerencsér.
Remélhetőleg egyre többen szívügyüknek tekintik, hogy továbbra is stabil és eredményes birkózó csapata legyen Nagykanizsának.
Bemutatkozás