Nagy tisztelet övezi a veterán birkózók egyre növekvő táborát, hiszen akik évtizedeket dolgoztak az edzőtermekben, pontosan tudják, hogy a birkózást idősebb korban űzni sokkalta nehezebb, mint kocogni vagy kerékpározni, teniszezni, pingpongozni. Személyes példájukkal, megmutatják, hogy a felkészült szereplőnek idősebb korban sem megoldhatatlan feladat a magas szintű küzdelem, így mutatva példát fiataljainknak.
28 országból, 325 veterán birkózó ifjú szívvel vett részt Szombathelyen, az Aréna Saváriában megrendezett veterán kötöttfogású birkózó világbajnokságon. A Komáromi Tibor szövetségi kapitány által vezetett magyar csapatnak, négy kanizsai tagja is volt: 63-kg-ban Fata József, 69-kg-ban Dr. Kalmár István, mindketten az „A” kategóriában (35-40 évesek) indultak, Béli Attila 97-kg-ban a „B” korcsoportban (41-45 évesek), míg Ladányi István a legidősebbek között birkózhatott.
A kanizsaiak közül Ladányi István állt először a szőnyegre a német Stemmlerel, akit magabiztosan pontozással legyőzött, bejutva így a legjobb nyolc közé, ahol a moldáv Yerosutól vereséget szenvedett. Mivel a moldáv versenyző a döntőig jutott így István a vigaszágon folytathatta. Szoros mérkőzésen, de sajnos alulmaradt az iráni Heidarival szemben, így a hetedik helyen végzett.
A „nehezebbek” között induló Béli Attila a kazah Uxumbayevtől szenvedett vereséget, így nem került a nyolc közé, a kilencedik helyen végzett.
Nem kedvezett a sorsolás az „A” kategória 69-kg-os magyar versenyzőinek, hiszen mindhárom magyar induló egy ágra került. Az első mérkőzésén Dr. Kalmár István a dunaújvárosi Tokodit technikai fölénnyel legyőzve jutott a legjobb nyolc közé. A négy közé jutásért hatalmas csatában alulmaradt a marcalis Kissel szemben, így a hetedik helyen végzett.
A 63-kg-os Fata Józsefet, a nyolcad döntőben a svéd Nilsson Henrik, hárommenetes küzdelemben legyőzte, így Fata József a nyolcadik helyen végzett a veterán kötöttfogású világbajnokságon.
Közel vagyunk már a világ élvonalához, és ha sikerül folytonosan edzésbe maradni, jövőre már érmeket is remélhetünk a kanizsaiaktól.
Szatmári Zsolt